Hogyan értesült az állásról? Így válaszolj a veszélyes interjúkérdésre
Három csapda is van, de könnyen kikerülheted őket.
Gyakori indítókérdés: megkérik a jelöltet, mesélje el, hogyan szerzett értesülést az álláslehetőségről. Egyszerűnek tűnik a feladat, mégis meglepően sokan leblokkolnak tőle, mert arra gondolnak, valamilyen trükk rejlik a háttérben, a HR-es rögtön az elején le akarja buktatni őket vagy messzemenő következtetéseket fog levonni a válaszból. Pedig szó sincs erről, ez tényleg csak indítókérdés. Vegyük át a három alapesetet, hogyan lehet zavarba jönni a kérdéstől!
Kínos beismerni, hogy egyik barátunk/ismerősünk említette az állást
Teljesen hétköznapi eset, hogy valaki az ismeretségi körünkből szólt, hogy a cégüknél megüresedett egy poszt vagy új munkatársakat keresnek, mert terjeszkedik a vállalat. Sokan mégis kínosnak érzik, hogy „bennfentes információk” birtokában jelentkeztek az állásra, ezért elkezdenek ötölni-hatolni, és ellentmondásokba keverednek. Ez azzal jár, hogy már a beszélgetés elején rossz benyomást keltenek és a többi kérdésre is zavartan válaszolnak, mert egyre kényelmetlenebbnek érzik a szituációt.
Mi a megoldás?
Nyugodtan meg lehet mondani, hogy valaki, aki az X osztályon dolgozik, szólt a lehetőségről. Ez nem szégyellnivaló kínos dolog, hanem örvendetes tény, hogy van egy emberünk, aki már évek óta a cégnél dolgozik, és úgy gondolja, hogy akalmasak vagyunk a feladatra. Ez a belső ember ráadásul kiváló referenciákkal szolgálhat, ha az interjú után a HR-es megkérdezi tőle, miért ajánlotta figyelmünkbe a lehetőséget.
Hosszú monológba kezdesz, hogy számodra ez az álommunka
Tipikusan olyan kérdésről van szó, amelyre röviden érdemes válaszolni. Ha a neten botlottál a hirdetésbe, nyugodtan mondd meg, ugyanúgy azt is, hogy régóta feliratkoztál egy állásportál hírlevelére, és egyik reggel azt vetted észre, hogy pont neked való ajánlat landolt a postafiókodban.
Tehát ilyen egyszerűen el lehet intézni, mégis meglepően sokan szükségét érzik annak, hogy eminens diák módjára elmeséljék a fél életüket, amelynek aktuális csúcspontja, hogy értesültek erről a lehetőségről, mert sosem vágytak másra és így tovább. Az ilyen hosszú és unalmas monológ kiválóan alkalmas arra, hogy felidegesítse a HR-est, aki ennek megfelelően teszi fel az újabb kérdéseket, és a végén katasztrofálisra sikerül az interjú.
Mi a megoldás?
Nem kell elhallgatni, hogy nagyon szeretnél a cégnél dolgozni, de elegendő két mondatban összefoglalni a nagy egymásra találást. „Itt és itt találkoztam a hirdetéssel. Megörültem, mert már régen azt terveztem, hogy önöknél helyezkedem el, hiszen ez az egyik legnagyobb presztízsű cég az iparágban.”
Elfelejtetted, hol találkoztál a hirdetéssel
Egy profi álláskereső minden létező hírlevélre feliratkozik, beizzítja a LinkeInes kapcsolatait, körlevelet ír a barátainak, hogy szóljanak, ha hallottak valamilyen ígéretes lehetőségről – és a végén már nem is tudja, honnan érkezett az aktuális munkáról szóló információ. Ez a helyzet még valószínűbb, ha valaki több állásra pályázik egyszerre, és szanaszéjjel küldözgette a testreszabott önéletrajzait. A „nem tudom” vagy az ötölés-hatolás ilyenkor nem jó válasz.
Mi a megoldás?
Fel kell készülni, mondjuk egy Excel-táblázattal. Ha álláskeresés közben túl sok információ gyülemlik fel, rendszerezni kell az adatokat legalább dátum, cég és pozíció szerint. Mikor jelentkeztél melyik cégnél milyen munkakörre? Így nyomon lehet követni, hol tartasz, és könnyen tudsz válaszolni erre az egyszerű nyitókérdésre, amin meglepően könnyű elbukni.
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!