Hogyan védjük ki a legbutább interjúkérdést?

Számtalan cikk foglalkozik azzal, miről szól valójában a „Mi a legnagyobb gyengesége?” interjúkérdés, és miként lehet rá ügyesen válaszolni. Mai szerzőnk szerint szamárság az egész, és üdvözítő megoldást is kínál.

A „Mi a legnagyobb gyengesége?” alighanem a legostobább kérdés, ami egy állásinterjún elhangozhat – adja meg az alaphangot Stephen G. Largy HR-szakember a LinkedInen írt cikkében. Miért teszik fel mégis? Largy szerint azért, mert 1. mindig is szerepelt az interjúkérdések listáján, tehát muszáj feltenni, 2. az interjúkészítő szükségesnek tartja annak megtudakolását, a jelölt mit gondol a saját gyenge pontjairól. Aki válaszolni próbál, ingoványos talajra téved, és hiába szól rengeteg cikk arról, hogyan lehet konstruktív és pozitív módon felelni, tökéletes megoldás nem létezik. Elvégre egy állásinterjún, ahol le akarjuk nyűgözni a potenciális munkáltatót, ki szeret arról mesélni, hogy miben tökéletlen?

Hogyan lehet válaszolni?
Akármit is gondolunk a kérdésről, szembejöhet velünk az állásinterjún, ezért foglalkozni kell vele. A szakirodalom több megoldást említ:

• A negatívat pozitívba fordítjuk. Ez ősrégi módszer, a legtöbb szakember nem is ajánlja már, mert a HR-es úgyis átlát a szitán. Ebbe a típusba tartozik, ha azt mondjuk, hogy túlságosak önkritikusak vagyunk (tehát tökéletességre törekszünk, ami pozitív dolog), vagy túlságosan igyekszünk mások kedvében járni (vagyis jó velünk együtt dolgozni, mert alkalmazkodunk a csapat igényeihez).
  
• Vallomás + jóvátétel. Ebben az esetben a jelölt egy bocsánatos gyengeséget említhet a válasz első részében, a folytatásban pedig elmesélheti, hogyan törekszik arra, hogy a gyengesége ne akadályozza az optimális munkavégzésben. Például említhető, hogy sokáig le voltunk maradva a legújabb irodai szoftverek területén, de egy tapasztaltabb kolléga iránymutatásával már majdnem sikerült utolérni magunkat, és szabadidőnkben immár autodidakta módon ismerkedünk az aktuális frissítésekkel. Azért ez is elég erőltetett válasz, ismerjük el.
  
• Irreleváns gyengeséget említünk. Mondjuk kütyümániásak vagyunk, ami azzal jár, hogy folyton az okostelefonunkat babráljuk, újabb és újabb appokat töltünk le rá, otthon pedig nemrég kellett külső winchestert venni a PC-hez, annyi programot gyűjtöttünk össze a netről (sőt, a torrentezéstől sem riadunk vissza!). A munkáltató szempontjából ez nem lényeges probléma, ha a feladatainkat egyébként rendesen elvégezzük, ugyanakkor hiteles gyengeség, hiszen manapság rengetegen a technológia megszállottjai. A válasz viszont csak tiszteletkör, mert érdemben nem mondtunk semmit.
  
• Tagadjuk, hogy bármilyen gyengeségünk lenne. Rossz válasz, mindenkinek van valamilyen gyengesége, ehhez képest a fenti megoldások is jobbak.
  
• Passzoljuk a kérdést. Még rosszabb válasz, amitől a HR-es csak fölöslegesen frusztrált lesz.

Mi a jó megoldás?
Largy két alternatívát említ, az egyik egy kolléganője, Liz Ryan megoldása, a másik a sajátja. Ryan a mesebeli okos lányhoz hasonlóan válaszol a kérdésre meg nem is, fogást mindenesetre nehéz rajta találni:

„Remek kérdés! Korábban sokat aggódtam amiatt, mi mindent nem tudok elég jól, ezzel kapcsolatban rengeteget olvastam és tanfolyamokra jártam. Idővel rájöttem, az a dolgom, hogy azt csináljam, amihez jól értek, és ne fektessek időt meg energiát olyan dolgokba, amikben több millióan sokkal tehetségesebbek, mint én. Az erősségeimre kell összpontosítanom, például jól tudok adatbázisokat építeni. Tehát ma már az erősségeimre építek, és nem foglalkozom a gyengeségeimmel.”

Largy egy személyügyi tanácsadócéget vezet, és az ügyfeleknek azt ajánlja, hogy ha tehetik, felejtsék el a „Mi a legnagyobb gyengesége?” kérdést. De ha mégis ragaszkodnának valami hasonlóhoz, előbb kérdezzék meg a jelöltet, mik az az erősségei, amelyeket a pozíció betöltésekor kamatoztathat. És ha már szóba kerültek a képességek, a jelölt térjen ki arra, mely területeken szeretne fejlődni. A különbség látszólag nem nagy, ám a szituáció kevésbé fenyegető, és nagyobb az esély arra, hogy az álláskereső mellébeszélés helyett valamilyen releváns dolgot említ.

De mi van, ha mégis felteszik a legbutább kérdést?
Largy bízik abban, hogy a változás közeleg, és eltűnik a legbutább interjúkérdés, de tudja, hogy ez a folyamat lassú. Ezért elárulja, ő mit válaszolna, ha a kérdéssel szembesülne:

„Én is emberből vagyok, tehát nyilván vannak gyengeségeim, mint bárki másnak. Mégis úgy gondolom, a munkával kapcsolatos követelményeket illetően nincs semmilyen végzetes hibám, amely megakadályozna abban, hogy a feladataimat sikeresen elvégezzem.”

Vagyis a jelöltnek vannak gyengeségei, de ezeknek nincs közük a meghirdetett pozícióhoz. Egyenes beszéd. Pont.   

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!